hétfő, 06 June 2016 13:43

A fejlődés...

Írta:
Értékelés:
(0 szavazat)

Most, hogy új design-t és új alapokat kapott az oldal, átnéztem a régebbi bonsaios tartalmakat, és meglepődve láttam, milyen gyerek cipőben jártam. Legszívesebben el is távolítottam volna azokat a tartalmakat, de aztán eszembe jutott, hogy más ebből profitálhat. Azóta felbecsülhetetlen technikai alapfogásokat, és információt szívtam magamba. Nem tartom magam mindentudónak, és nem is vagyok elszállva, de már teljesen másképp látok 1-1 fát. Ennek az alapját a mesterem Burschl József ültette belém, és a felesége Ica.
Hogy kerültem én "melléjük"?
Teljesen véletlen. Preszter Lajtai Attila szólt még 2014 márciusában, hogy lesz egy bonsai workshop, és lenne -e kedvem elmenni. Nem nagyon szerettem volna bonsaios közösségbe menni, mert mindenki fújt mindenkire jó magyar szokás szerint, de a végén, mégis hagytam magam rábeszélni. Akik ott voltak még rajtam kívül, őket a mester kereste meg facebookon. Engem nem ismert, mert én sem ismertem személyesen egy embert sem aki bonsaial foglalkozott. Ez nagyon sokáig így is volt, csak azokat az embereket ismertem, akik a workshopokra jártak. Közülük nem egyet már a barátomnak mondhatok. Együtt járunk yamadorizni, összejárunk, heti két heti rendszerességgel beszélünk telefonon, és nem utolsó sorban van egy weboldalunk (im-bonsai.hu), ahol szép lassan mindenki felrakja majd a fáit.

Visszatérve a fejlődésre
Amióta megismertem ezeket az embereket, és a saját fáimon hívják fel a figyelmet azokra a hibákra, amit szinte minden kezdő elkövet, óriási információ szabadult rám. Ehhez jön még a szakközép iskolában a tanárom által oly sokszor emlegetett szakmai ellesés, azaz hogy amit más csinál, abból is tanulni kell, amit másnak magyaráznak abból is, és így szépen lassan el lehet lesni a "szakmát". Én mindig nyitott füllel vagyok a workshopon. Nem csak a saját fáimra figyelek, hanem a többiek fáira is, és nézem a fejlődést. Ha ez elmarad, akkor én is kezdem látni, mi a baj, vagy 1-1 fával merre érdemes elindulni. Így visszanézve a régi fáim nagyon elmaradtak az igazi fáktól. A mostani fák sem kiemelkedőek, de legalább fa alakjuk van, arányos felépítésüek.

Amit én szemelőtt tartok, az hogy a fa mi szeretne lenni. Már nem akarom "megerőszakolni", hanem azt a képet továbbfejleszteni, ami ő szeretne lenni. Mert az ő kiállása, és az én kreatívitásom ha találkozik, mindig abból lesz a legszebb fa. De mivel a szépség relatív fogalom, lehetséges, hogy másnak nem tetszik az amit én csinálok, és ez a szép az egészben, mert a yamadorik alkalmával mindenki más lát meg a fában, más a stílusa, más az elképzelése, lelki állapota stb.

Lelki állapot:
Egy fát alakítva, a te saját lelki állapotod vetül ki. Amikor ezt hallottam, akkor magamban ízlelgettem ezt a mondatot elég sokáig. Majd foglalkoztam egy fával, és láttam, hogy nem úgy néz ki, mint ahogy MOST szeretném. Azonnal eszmbe jutott, ez a mondat, és az időpont, hogy mikor csináltam ezt a fát, és rá kellett jönnöm, hogy óriási igazság van benne.

Én úgy vagyok vele, hogy tanulni sosem késő, és ahogy egy kis sikerélményem van, még többet szeretnék tudni, még többet szeretnék tanulni. Szeretném meghallgatni az összes tapasztalatot (ami képtelenség), hogy tudjam mire számítsak, hogy ne kövessem el azt a hibát, vagy hogy csak megerősítést nyerjen az amire gondolok. Van nagyon sok minden, amit nem tudok. Soha senki nem mondta, mit kell ekkor vagy akkor csinálni, így a saját tapasztalatom, és megérzéseimre hagyatkozom, és figyelem a fát, hogy mi a viselkedése, mert legszívesebben kérdeznék, de akkor meg "too much" lennék, és a végén semmilyen infót nem kapnék. Így csinálom magam, és max utána mesélem el mit csináltam, mi lett volna a kérdésem.
És itt is megragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem (mert ezt nem lehet elégszer), hogy tanulhatok a mestertől, és a mesterasszonytól, mert ez felbecsülhetetlen.

Megjelent: 782 alkalommal Utoljára frissítve: szerda, 02 November 2016 09:11
Tovább a kategóriában: « Mi ez a név?
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned